A mangánérc fajsúlya és szennyeződései

A mangán világszerte sok ásványban és kőzetben megtalálható. A vashoz hasonlóan oldatokba kerülhet, majd oxidok, hidroxidok, karbonátok és szilikátok formájában ismét kiválhat.

A mangánérc-lelőhelyek lehetnek:

• Elsődlegesek – szilikátásványok; nagy kiterjedésűek, de víz hatására gyorsan bomlanak.

• Másodlagosak – más kőzetek bomlásából képződött üledékes lelőhelyek.

Egy lelőhely gyakran több, eltérő Mn-tartalmú mangánércből áll, 5–56% közötti értékkel. Az ércek legfeljebb 40% Fe-t, vagyis vasat, 30% szilícium-dioxidot és 10% alumínium-oxidot is tartalmazhatnak; kis mennyiségben P, vagyis foszfor, S, vagyis kén, Ag, vagyis ezüst és más elemek is előfordulhatnak. A mangánérc nedvességtartalma nagy, gyakran meghaladja a 10%-ot.

A gazdaságilag legjelentősebb, állandó összetételű ércek:

• piroluzit, oxidérc,

• braunit,

• manganit,

• pszilomelán,

• hausmannit,

• rodokrozit, karbonát,

• rodonit, szilikát,

• bemenit,

• és mások.

A mangánércek összetétele változó is lehet:

• mangán-vas ércek 5–40% Mn-tartalommal,

• fekete okker,

• mangán-vas-cinkérc,

• nagy mangántartalmú ezüstérc.

A mangánérc fajsúlya és Mn-tartalma a kőzetben

A mangánércek szennyeződései

A mangánércek sokféle szennyeződést tartalmaznak, amelyek a következő csoportokra oszthatók:

• Fémek: vas, cink, ezüst, volfrám, nikkel és réz.

• Meddőkőzet-szennyeződések, amelyek salakot képeznek, és a mangán egy része is oda kerül.

• Illó szennyeződések, például szén-dioxid képződése mangánpát olvasztásakor.

• Egyéb szennyeződések. Ide tartozik a mangánércekben 1%-nál kisebb mennyiségben jelen lévő kén és foszfor. Ezeket károsnak tekintik, egyes esetekben pedig a vas is nemkívánatos szennyeződés lehet.

A mangánérc-felhasználás legnagyobb része, körülbelül 95%-a a kohászathoz kapcsolódik, a fennmaradó részt a vegyipar használja. Egy lelőhely kitermelésekor ezért elsősorban a kőzet következő kémiai követelményeknek való megfelelésére összpontosítanak:

• a kőzet Mn-tartalma legyen a lehető legnagyobb, hogy kitermelése gazdaságos legyen; az érctípustól és -minőségtől függően aránya 20%-tól indulhat;

• a káros szennyeződések mennyisége legyen alacsony;

• a meddőkőzet kevés szilícium-dioxidot tartalmazzon.

Az érc fizikai tulajdonságai is fontosak: a sűrűség, a nedvesség, a szemcseméret, a szilárdság és a dúsíthatóság befolyásolja a kitermelést, a szállítást, a tárolást és a feldolgozási technológiát. A dúsítatlan mangánércet nem mindig használják közvetlenül, ezért a gyakorlati számításoknál az adott tétel kémiai összetételét és fizikai jellemzőit egyaránt figyelembe veszik.