A bentonit fajlagos tömege: 1 m³ tömege és sűrűsége

Az ember már régen megtanulta saját céljaira felhasználni bolygónk ásványkincseit. A kőolajat, a szenet és a fémérceket régóta és széles körben használják az iparban, egyes természetes anyagok azonban csak viszonylag nemrég váltak mindennapjaink részévé. Ilyen ásványkincs a bentonit, más néven bentonitagyag.

A bentonit fizikai tulajdonságai

A bentonitagyagok finom diszperziójú, viaszszerű kőzetek. Az agyag színe az ásványi szennyeződések mennyiségétől és változatosságától függően a halványsárgától és szürkégtől a zöldön és kékesen át akár barnáig is terjedhet.

A bentonit bolygónk fokozott vulkáni tevékenységének időszakában alakult ki. A hamu, a tufák és a láva tengervízbe kerülve vagy felszíni mállás során kémiai változásokon ment át. Ennek eredményeként egyedülálló vízfelvevő és szorpciós tulajdonságokkal rendelkező agyagos kőzetek képződtek.

• A hidroalumínium-szilikát fő tulajdonsága, hogy hidratáláskor megduzzad, és a keletkezett csomóban megtartja a nedvességet. Nedvesedéskor a bentonit térfogata akár 16–20-szorosára nőhet. Ha az agyagot zárt térbe helyezik és vizet adnak hozzá, gélszerűvé válik, és kevésbé engedi át a nedvességet. Ezért a bentonitot hatékony vízzáró anyagként használják, a vízszigetelés megbízhatósága azonban a tervtől, a rétegvastagságtól, az alapanyag minőségétől és a kivitelezéstől függ. Ezt a sajátosságot az építőiparban a következő munkáknál kezdték hasznosítani:

• alapozás,

• medencék kialakítása,

• bentonitos vízszigetelő lemezek gyártása.

• Természetes állapotban, legfeljebb 15%-os nedvességtartalom mellett a bentonit fajlagos tömege 2,5–2,76 g/cm³, térfogati tömege pedig 0,93–1,96 g/cm³.

Az átszámítás megkönnyítésére a bentonit fajlagos és térfogati tömegének adatait táblázat foglalja össze.

A bentonit fajlagos és térfogati tömegének adatai

• A bentonit 900–950 °C hőmérsékleten zsugorodik össze, hőmérsékleti maximuma 1430 °C.

A bentonitnak két típusát különböztetik meg:

• kalcium-bentonit – rendszerint kevésbé duzzad, és kisebb a vízfelvevő képessége,

• nátrium-bentonit – nagyobb duzzadási és vízmegtartó képességű.

A duzzadás számértékei a konkrét vizsgálati módszertől, a frakciótól, a nedvességtől és a bentonit kémiai aktiválásától függnek, ezért nem szabad őket összekeverni az anyag sűrűségével.

Az ilyen bentonitokat aktiváltnak nevezik, természetes állapotban azonban a mutatók jelentősen eltérhetnek.

Felhasználási területek

A bentonitot nemcsak az építőiparban használják. Szorpciós tulajdonságainak és duzzadóképességének köszönhetően különböző készítmények összetevőjeként az orvoslásban, az élelmiszeriparban, a textilgyártásban, a kozmetikában és az illatszeriparban is alkalmazzák, ezekhez a feladatokhoz azonban megfelelően tisztított és engedélyezett alapanyag szükséges.

A bentonit különleges helyet kapott a borászatban. Segítségével borokat és gyümölcsleveket derítenek; az anyagok szorpciós tulajdonságait a fehérje és mikroorganizmusok mustból történő eltávolítására, valamint oxidációs enzimek adszorpciójára használják.

A bentonit különböző formáit díszítőelemként akváriumokban és terráriumokban helyezik el.

A mezőgazdaságban a bentonit ásványi adalékként, szorbensként, illetve a talaj és a takarmány tulajdonságait javító összetevőként használható. A hatás az agyag összetételétől, az adagolástól, a növénykultúrától, az állatfajtól és a biztonsági követelményektől függ, ezért az ilyen felhasználás megköveteli az előírások betartását és az alapanyag minőségének ellenőrzését.

A bentonitokat egyes építőfestékekben adszorbeáló színezőpigmentként, kötőanyagként vagy közvetlenül ragasztóanyagként, továbbá tapéta és azbesztkarton gyártásában használják.

A kitermelő- és feldolgozóiparban a bentonitagyagokat fúróiszapok összetevőjeként, a szilárdságot és vízállóságot növelő betonadalékként alkalmazzák; duzzasztott agyagot és agloporitot gyártanak belőlük, továbbá a vaskohászati ötvözetgyártás egyik elemeként használják.