Az azbeszt fajsúlya, tömege, jellemzői és típusai

Az azbesztet nemcsak az építőiparban, hanem szinte mindenütt használták. Az „azbeszt” kifejezés különböző összetételű és tulajdonságú ásványokat foglal össze, amelyek finom rostokat képeznek, és jó szilárdsággal, hőállósággal, lúgállósággal és rugalmassággal rendelkeznek. Az azbeszt az amfibolok és szerpentinek csoportjaiból álló, rostos szerkezetű ásvány, amely rugalmas, vékony szálakra hasítható, és fonallá sodorható. Az egyes azbesztfajták magnézium-, nátrium- és vasvegyületeket tartalmazhatnak.

Az azbeszt környezeti stabilitását és biológiai viselkedését a rostkötegek hossza és átmérője szabályozza. A rostok hossza néhány centimétert is elérhet, átmérőjük pedig a legtöbb esetben nem haladja meg a milliméteres nagyságrendet. Ez utóbbi miatt az azbesztkristály rostjait ásványi polimernek tekintik.

Az azbeszt fajsúlytáblázata

Az azbeszt sűrűsége jelentősen függ az ásványtani típustól. Tömör anyag számításához rendszerint körülbelül 2,1–3,3 g/cm³-es tájékoztató tartományt használnak, amely 2100–3300 kg/m³ köbmétertömegnek felel meg. A pontos értéket az azbeszt típusa és laboratóriumi adatok alapján határozzák meg. Tájékoztatásul az alábbi táblázat mutatja az azbeszt tömegét:

Azbeszttípusok

Mint fent említettük, az azbeszt típusokra oszlik, és különböző kristályszerkezetű amfibol- és szerpentincsoportokból áll. Ennek megfelelően:

• A szerpentinásványok, például a krizotil, réteges vagy lemezes szerkezetűek
• Az amfibolok, például a krokidolit, tremolit, amozit, antofillit és aktinolit, láncszerkezetűek

Az azbeszt színe a típustól függően változik, és éppen e tulajdonság alapján kapták megkülönböztető neveiket. Az azbeszt fő típusai:

• Fehér azbeszt — krizotil, fehér árnyalat, amelynek színe kissé változhat. A többi típustól tényleges vas- és egyéb elemtartalma különbözteti meg. Rostjai üreges csövecskék. 1550 °C-on olvad meg. Jó hőszigetelő tulajdonságú, savállósága és hővezető képessége azonban alacsony.
• Kék azbeszt — krokidolit, a rostok felületi rétegében lévő vasionok miatt mindig kékes árnyalatú. Vastagsága 0,9–1,8 µm. Szilárdsága eléri a fehér azbesztét, e mutató alapján az elsők között van. Olvadása 930–1150 °C között történik. Átlagos rosthossza 20 mm, de néha elérheti az 50 mm-t vagy többet.
• Barna azbeszt — amozit, barnás árnyalat, amelynek színe kissé változhat. Nagyon hosszú, mintegy 100–250 mm-es rostjai vannak, vastagságuk 0,7–0,2 µm. Fő különbsége a krizotilhoz képest, hogy nagyságrenddel rosszabbul hasad.

Az azbeszt fontos jellemzője a hőállóság és a rostok vegyi hatásokkal szembeni ellenállása, ezek a tulajdonságok azonban típusonként eltérnek. A krizotil rosszabbul áll ellen a savaknak, az amfibolváltozatok rendszerint savállóbbak. Ugyanakkor minden azbeszt veszélyes porképződéskor, ezért régi azbeszttartalmú anyagokat nem szabad a biztonsági szabályok betartása nélkül vágni, fúrni vagy bontani.