A festék fajsúlya. 1 liter festék tömege

A festékeket az építőiparban nemcsak díszítésre, hanem a felületek kedvezőtlen környezeti hatások elleni védelmére is használják. A padló-, fal-, radiátor- és mennyezetfestékekkel szembeni követelmények eltérők. Kémiai összetételük, rendeltetésük és felhasználási helyük szintén különbözik.

Festéktípusok

Az építésben és felületképzésben ma használt festékek három nagy csoportba sorolhatók:

• Emulziós festékek.

Ebbe a kategóriába a víz, kötőanyag és színezék stabil emulzióján alapuló készítmények tartoznak. A vízbázisú festékek az alapjuk szerint lehetnek:

• akril-,

• ásványi,

• szilikát-,

• szilikonfestékek.

Az emulziós festékekkel rendszerint egyszerűbb dolgozni: könnyen lemoshatók a kézről és a szerszámokról, gyorsan száradnak, nincs erős kellemetlen szaguk, és kellemes textúrát adnak. A megszáradt felület nedvességálló lehet, különösen a különleges adalékokat — szilikont, latexet vagy szilikátfestéknél vízüveget — tartalmazó festékeknél. Egyes vízbázisú készítmények kültéri festésre is alkalmasak; fagy-, nedvesség-, UV- és kopásállóságukat az adott festék rendeltetése és jellemzői alapján kell ellenőrizni.

Az emulziós festékek egyik változata a vízdiszperziós festék. Sajátossága a fokozott nedvességállóság; az ilyen készítményeket a gyártó által megadott hőmérsékleten kell felhordani.

• Alkidfestékek.

E kategória festékeinek kötőanyaga alkidgyanta. Lehetnek:

• zománcfestékek,

• olajfestékek.

Az alkidfestékek ellenállnak az időjárásnak, a fénynek és a víznek. Fa- és fémfelületek, valamint beltéri és kültéri vakolatok festésére használhatók.

Az alkid- és olajfestékek száradása hosszabb lehet a vizes készítményekénél. Az oldószeres készítmények felhordás és száradás közben illékony szerves vegyületeket bocsátanak ki, ezért megfelelő szellőzés mellett, a gyártó utasításai szerint kell dolgozni velük. Oldószerként lakkbenzint, terpentint és hasonló készítményeket használnak; a benzin nem minden festék hígítására alkalmas.

• Szilikátfestékek. Vízüveg alapúak és vízzel hígíthatók. Ebbe a kategóriába sorolhatók a mész- és más ásványi, például cementalapú festékek. Közvetlenül felhasználás előtt készítik el őket.

A szilikátfestékek sajátosságai:

• rosszul férnek össze más típusokkal,

• megfelelő aljzaton az ásványi bevonat páraáteresztő képessége nagy,

• a megszáradt réteg lazasága miatt áteresztik a nedvességet,

• ellenállnak a hőmérséklet-változásnak.

A szilikátfestékeket főként ásványi alapokon — vakolaton, betonon, téglán és homlokzati felületeken — használják, ha ezt az adott összetétel megengedi. A vízüveg lúgos jellege miatt óvatosan, a bőr és a szem védelmével kell dolgozni velük.

Más festéktípusok is léteznek, hiszen ma óriási a választék. Ipari helyiségekben például epoxikészítményeket használnak nagy nedvességű helyeken, így medencék kialakításánál, továbbá poliuretán festékeket fokozott kopásállóságú bevonatokhoz.

A festékek különböző szempontok alapján osztályozhatók:

• a kötőanyag típusa szerint (olaj-, szilikát-, akril-, szilikon-, epoxi- stb.),

• a hígító típusa szerint (víz, oldószerek),

• felhasználási terület szerint (ipari, autó-, művész- vagy építőfesték),

• a festett felület megjelenése szerint (matt, selyemfényű, fényes),

• rendeltetés szerint (a felület anyagától függően).

A festék tömege

A festék sűrűsége fontos műszaki mutató. Minden típusnak saját jellemző sűrűsége van. A fajsúlyértékeket az alábbi táblázat tartalmazza.

A festék tömegtáblázata