Az alapozás vízszigetelésének típusai és fő anyagai

Az alapozás folyamatosan érintkezik a talaj nedvességével, csapadékkal, olvadékvízzel és vízgőzzel. Védelem nélkül a víz behatolhat a betonba és a falazatba, nedvességet okozhat a pincében, korrodálhatja a betonacélt, tönkreteheti a felületképzést és csökkentheti az épület élettartamát.

Az alapozás vízszigetelését a szerkezet típusa, a talajvízszint, a drénezés, a talaj összetétele, a pince megléte és az üzemi körülmények alapján választják ki. Az épület különböző részein eltérő megoldások használhatók: vízszintes nedvességzárás, a falak függőleges védelme, membránok, masztixok és bentonitos anyagok.

Vízszintes és függőleges vízszigetelés

A vízszintes vízszigetelés megszakítja a nedvesség kapilláris felszívódását, és megvédi a falakat az alap felől emelkedő víztől. Rendszerint az alapozás és a fal között, a lemez alatt vagy más vízszintes csomópontokban alakítják ki. Lemezes anyagokat, membránokat, kent készítményeket, behatoló és injektálásos megoldásokat használnak.

A függőleges vízszigetelés a talaj felől érkező nedvességtől védi az alap oldalfelületeit. Különösen fontos pincék, alagsorok és földbe süllyesztett falak esetén. Bitumenes és polimer masztixokat, lemezes membránokat, cementes készítményeket, folyékony gumit és védő-drén membránokat használnak.

Vízszigetelés-típusok anyag szerint

Az alapozás vízszigetelése az alkalmazott anyag alapján több fő csoportba osztható:

1. Lemezes vízszigetelés: bitumenes, bitumen-polimer és öntapadó membránok.
2. Kent vízszigetelés: bitumenes, polimer-bitumenes és cement-polimer készítmények.
3. Folyékony vízszigetelés: folyékony gumi és más hézagmentes polimerbevonatok.
4. Behatoló és injektálásos védelem betonhoz és hézagokhoz.
5. Bentonitszőnyegek és -membránok föld alatti szerkezetekhez.
6. Védő-drén profilos membránok, amelyek elvezetik a vizet és védik a fő réteget a sérüléstől.

A választás nemcsak az anyag árától függ. Fontos az aljzat előkészítése, a víznyomás, a javíthatóság, a visszatöltés közbeni mechanikai sérülések elleni védelem és a rétegek összeférhetősége.

A vízszigetelő anyagok sajátosságai

A bitumenes masztixok kedvező árúak, és egyszerű felületekre könnyen felhordhatók. Összefüggő réteget képeznek, de száraz, előkészített aljzatot igényelnek. Hidegben vagy az aljzat mozgásakor a gyenge bevonatok megrepedezhetnek, ezért be kell tartani a rétegvastagságot és a gyártó ajánlásait.

A lemezes anyagok szilárd vízszigetelő ernyőt alkotnak. Vízszintes és függőleges felületeken használhatók, de megbízhatóságuk nagymértékben függ az átlapolások, csatlakozások minőségétől és az anyag visszatöltés közbeni védelmétől.

A folyékony gumi és a polimerbevonatok hézagmentes, rugalmas membránt képeznek. Összetett csomópontokon és egyenetlen felületeken kényelmesek, de gyakran szakszerű felhordást és rétegvastagság-ellenőrzést igényelnek.

A cementes és behatoló készítményeket betonon használják, ha csökkenteni kell az aljzat vízáteresztő képességét. Az injektálóanyagok hézagokhoz, repedésekhez és helyi szivárgások megszüntetésére szolgálnak.

A bentonitszőnyegek és -membránok a nátrium-bentonit vízzel érintkezve bekövetkező duzzadásán alapulnak. Bizonyos föld alatti szerkezetekhez alkalmasak, de megfelelő leszorítást, védelmet és a szerelési technológia betartását igénylik.

Hogyan válasszuk ki az alapozás vízszigetelését?

Száraz talajon és egyszerű épületeknél gyakran elegendő a kent vagy lemezes védelem megfelelő járdával és vízelvezetéssel együtt. Pincénél, magas talajvízszintnél és összetett talajon megbízhatóbb rendszer szükséges: külső vízszigetelés, drén, hézagvédelem és a csatlakozások ellenőrzése.

Az alapozás vízszigetelése csak rendszerként működik megbízhatóan. Még a jó anyag sem segít, ha nincs drén, hibásak az átlapolások, a membrán megsérült a visszatöltéskor, vagy a víz folyamatosan a szerkezet gyenge pontjaira nehezedik.