HU

Az ón és ötvözeteinek felhasználása

Az ón puha, ezüstfehér fém, vegyjele Sn. Az ókor óta ismert, jól hengerelhető, olvadáspontja viszonylag alacsony, körülbelül 232 °C, a levegőn pedig lassan oxidálódik. E tulajdonságoknak köszönhetően nemcsak önálló fémként, hanem forraszanyagok, bevonatok és ötvözetek alkotóelemeként is használják.

Az ón és tulajdonságai

A tiszta ón képlékeny, könnyen olvad, és védő oxidréteget képez. Ellenáll a víznek és sok enyhén agresszív közegnek, ezért jól használható ott, ahol vékony védőrétegre vagy alacsony olvadáspontú fémes összetevőre van szükség.

A tiszta ón ugyanakkor puha, és a legtöbb terhelt alkatrészhez nem alkalmas. Ezért az iparban gyakrabban ónötvözeteket vagy ónbevonatokat használnak, amelyek a szükséges szilárdságot, kopás- és korrózióállóságot, illetve technológiai tulajdonságokat biztosítják.

Hol használják az ónt?

  • Forraszanyagok. Az ón egyik fő felhasználása az elektronikai, elektrotechnikai, vízvezeték-szerelési és szerelési munkákhoz való forraszanyag. Csökkenti a forrasz olvadáspontját és segít megbízható kötést létrehozni.
  • Fehérbádog és ónozás. Az acélalapra vékony ónréteget visznek fel a korrózió elleni védelem érdekében. Így készül a konzervdobozokhoz, fedelekhez és más csomagolásokhoz használt fehérbádog.
  • Vegyületek. Az ónvegyületeket PVC-stabilizátorok, katalizátorok, egyes bevonatok és különleges anyagok gyártásában használják.
  • Védőbevonatok. Ónozást alkalmaznak alkatrészeken, érintkezőkön, huzalokon, edényeken és olyan elemeken, amelyeket védeni kell a nedvességtől és oxidációtól.
  • Akkumulátorok és elektrotechnika. Kis mennyiségű ónt használnak egyes akkumulátorrácsokhoz, érintkezőkhöz és áramvezető alkatrészekhez készült ötvözetekben.

Az ónötvözetek felhasználása

Az ón sok ötvözet alkotóeleme. Legismertebb példák az ónbronzok, csapágyfémek, forraszanyagok és egyes díszítőötvözetek. Az ón minden esetben más feladatot lát el: javítja az öntési tulajdonságokat, csökkenti az olvadáspontot, növeli a korrózióállóságot vagy befolyásolja a súrlódást.

Az ónbronzokat perselyekhez, siklócsapágyakhoz, szerelvényekhez, művészeti öntvényekhez és kopásállóságot, valamint súrlódó csomópontokban stabil működést igénylő alkatrészekhez használják. Ezekről az anyagokról részletesebben a bronz felhasználásáról szóló cikkben olvashat.

A csapágyfémek ón- vagy ólomalapú, antimonnal, rézzel és más elemekkel ötvözött súrlódáscsökkentő anyagok. Olyan csapágyazásokban használják őket, ahol fontos a jó bejáródás és a vékony olajfilmmel való működés képessége.

Mit kell figyelembe venni az ón kiválasztásakor?

A gyakorlati felhasználásban nemcsak az ón jelenléte, hanem az ötvözet összetétele, a vízzel való érintkezés körülményei, a hőmérséklet, a terhelés és a biztonsági követelmények is fontosak. Az elektronikai forraszanyag, a csomagolás bevonata és a csapágyfém például teljesen eltérő anyag, noha mindegyik tartalmazhat ónt.

Kapcsolódó cikk: az ón fajsúlya és sűrűsége.

Gyakori kérdések

Hol használják leggyakrabban az ónt?

Az ónt forraszanyagokban, acél ónozásához, fehérbádogban, védőbevonatokban, vegyületekben, az elektrotechnikában és ötvözetekben használják. Leggyakrabban nem tömör alkatrészként, hanem bevonatként, adalékként vagy ötvözőként szolgál.

Miért használják az ónt forraszanyagokban?

Az ón olvadáspontja viszonylag alacsony, és könnyen képez ötvözeteket, ezért elektronikai, elektrotechnikai, vízvezeték-szerelési és szerelési munkákhoz alkalmas forraszanyagok állíthatók elő belőle.

Mire jó az ónozás?

Ónozáskor vékony ónréteg védi az acél- vagy rézalapot a nedvességtől és az oxidációtól. Ezt fehérbádoghoz, érintkezőkhöz, huzalokhoz, edényekhez és egyes műszaki alkatrészekhez alkalmazzák.