A gipsz fajsúlya 1 m³-ben. A gipszkő tömege

A természetben a gipsz fehér vagy világos színű kőzetként fordul elő. Azonos nevű, kalcium-szulfátból és kristályvízből álló ásvány alkotja. A kristályszerkezet víztartalma miatt a természetes gipszet kalcium-szulfát-dihidrátnak nevezik. A kötött vízen kívül a gipsz felületén és pórusaiban szabad nedvesség is lehet, amelynek mennyisége a tárolási és környezeti körülményektől függően változik.

A gipsz az alapvető összetevők mellett idegen szennyezőket is tartalmazhat: kvarcot, karbonátokat, mészkövet, dolomitot, ként, agyagos és bitumenes zárványokat. Ezek különböző árnyalatúra színezhetik az alapanyagot. A természetes gipsz szennyezőanyag-tartalma lelőhelyenként jelentősen eltérhet.

Régi referencia-leírások szerint a természetes gipsz szabad felületi és pórusnedvessége körülbelül 10–15%-ot is elérhet, az idegen szennyeződések mennyisége pedig esetenként 1–25% közötti. Ezek az értékek a lelőhelytől, a tárolási körülményektől és a nyersanyag előkészítésétől függnek.

A gipsz puha és meglehetősen viszkózus szerkezetű. Rendszerint több változatát különböztetik meg:

• nagykristályos gipsz;
• finomrostos gipsz, vagyis szelenit;
• szemcsés gipsz.

A szemcsés gipsz egyik legismertebb változata az alabástrom. Szobrászathoz, befejező munkákhoz és díszítőelemek gyártásához használják. Könnyen felveszi a kívánt alakot és gyorsan megköt, ezért kisebb építési és belsőépítészeti termékekhez kényelmes.

A gipsz minőségi jellemzői

Az építési gipsz gyártása a gipszkő hevítésével jár. Égetéskor az anyag részben elveszíti víztartalmát, lazábbá válik és könnyebben őrölhető. A port ezután vízzel összekeverik, így gyorsan kötő, homogén, képlékeny masszát kapnak.

A gipsz építőipari használatának előnyei:

• rövid kötési idő;
• a díszítőelemek különböző színűre festhetők;
• kis sűrűség és a szerkezetek viszonylag kis tömege;
• csekély érzékenység a magas hőmérsékletre;
• jó hangszigetelő tulajdonságok;
• szokásos használat mellett nem mérgező;
• hőtartó képesség.

A gipszet gyakran használják az építőiparban. Válaszfalak, szárazvakolatok, lapok és más termékek alapanyagaként, továbbá keverékek segédkomponenseként szolgálhat.

Előnyei mellett hátrányai is vannak:

• csekély ellenállás a tartós nedvességgel szemben;
• viszonylag kis mechanikai szilárdság;
• a kész habarcs rövid feldolgozhatósági ideje.

Nagy felületeken a gipsz gyors kötése megnehezítheti az anyag felhordását és elsimítását.

A gipsz sűrűsége és fajsúlya

A gipszanyagok gyártásához meghatározott szemcseösszetételű gipszkövet használnak. A nagy nyersanyagdarabokat rendszerint tovább törik és őrlik, hogy feldolgozásra alkalmas anyagot kapjanak.

A feldolgozásra érkező gipszkő a gyakorlatban körülbelül 50–300 mm-es nagy darabokból állhat; az 5–50 mm körüli kisebb frakciókat szintén használják a gyártásban. A konkrét követelmények az üzem technológiájától és a gyártott anyagtól függnek.

Egy tétel tömegének, szállításának és anyagszükségletének kiszámításához figyelembe kell venni a gipsz térfogatsúlyát. Referencia-számításoknál körülbelül 2320 kg/m³-es gipszsűrűséggel, gipszkőnél pedig mintegy 2200–2400 kg/m³-rel lehet számolni. A tényleges érték az anyag porozitásától, nedvességétől, szennyeződéseitől és őrlési fokától függ.