A kerámia fajsúlya. Különböző kerámiatípusok tömege

Az első égetett agyagtárgyak az i. e. 25–29. évezredből származnak. A tudósok szerint az emberiség ősei ekkor, a letelepedett életmódra áttérve hozták létre az első mesterséges anyagot. A fazekaskorongot csak az i. e. harmadik évezredben találták fel, ami jelentősen leegyszerűsítette a technológiai folyamatot.

Az egyes országoknak saját, egyedi kerámiagyártási receptjeik voltak. Az emberiség fejlődésével az összetételek és a gyártási eljárások is tökéletesedtek. A mesterek nemcsak karcolással vitték fel az egyszerű mintákat alkotásaikra, hanem egyedi festett díszítéseket és különféle bevonatokat is készítettek.

Ma kerámiának az agyagból és néhány más szervetlen anyagból — kovaföldből, tripoliból stb. — ásványi adalékok hozzáadásával, hőkezeléssel előállított termékeket nevezik.

Kerámiatípusok

A művészi tárgyak készítéséhez régóta használt fő kerámiatípusok:

• Terrakotta — máz nélküli, égetett sárga vagy vörös agyag; az ilyen termék cserepe porózus.
• Fazekaskerámia — kemencében kiégetett, átlátszó mázzal bevont agyagtermékek, porózus cseréppel.
• Majolika — Mallorca szigetéről származó kerámia, durván porózus cseréppel és gyakran domború díszítéssel. Fehér vagy színes agyagból készült, és részben pasztellszínű mázzal vonták be.
• Fajansz — olasz mesterek alkotása; fehér agyagból készült, rendkívül finom porózus cseréppel, színtelen mázzal bevonva, nem áttetsző.
• Porcelán — egyedülálló kerámiatípus. Vékony, áttetsző fehér cserepe vízzáró. Alapanyagai a kaolin, képlékeny tűzálló agyag, földpát és kvarc.

A kerámiát széles körben használják építő- és befejező anyagok gyártásához. A 8–10%-os nedvességfelvételű porózus kerámia átlátszatlan, és nyomás hatására átengedi a vizet. Ebből az anyagból különböző fal- és tetőelemeket, vízelvezető csöveket és más termékeket készítenek. A burkolótégla és -lap, valamint a szaniter fajansztermékek mázas porózus kerámiából készülnek.

A klinkertégla, a padlócsempe, a szaniter porcelán és félporcelán zsugorodott, pórusmentes cseréppel rendelkező kerámiából készül. E kerámiatípus vízfelvétele 3–10%. A további üvegszerű bevonatok, vagyis mázak csökkentik a vízfelvételt.

A közönséges építőtégla és a kerámia tetőcserép a durvakerámia kategóriájába tartozik. Az anyag durvaszemcsés szerkezetű. Finomkerámia a mázas burkolólap, a saválló tégla és a porcelántermék.

Különböző kerámiatípusok tömegtáblázata (g/cm³)

A kerámiát szerkezeti rendeltetése szerint is osztályozzák:

• falelemek (téglák, panelek stb.),
• tetőfedés (cserepek),
• födémek (gerendák, kövek, panelek),
• betonkeverékek adalékanyagai (duzzasztott agyag),
• burkolóelemek (padló- és falicsempe, díszítőelemek),
• vízelvezetés és csatornázás (csövek, útburkoló téglák),
• szanitertermékek (WC-k, mosdók, fürdőkádak),
• sav- és hőálló termékek: téglák, lapok és más anyagok.

A kerámia fajsúlya a cserép sűrűségétől függ. Ez alapján beszélünk valódi és átlagos sűrűségről. A valódi sűrűség a pórusok nélküli anyag tömege, az átlagos pedig a természetes állapotú, pórusokat és üregeket is tartalmazó anyagé.