Hogyan különböztessük meg a porcelánt a fajansztól?

Sokan használnak a háztartásban különféle kerámiákból készült termékeket. Kevesen tudják azonban pontosan meghatározni, milyen kerámiáról van szó. A legnépszerűbb típusok a fajansz és a porcelán. Lágy porcelánból például művészi és dísztárgyakat, kemény porcelánból pedig edényeket, kerámia villamos szigetelőket, rádió- és elektrotechnikai alkatrészeket, valamint szaniterárut készítenek. A fajanszt burkolólapok, edények és szanitertermékek gyártásához használják.

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, miért váltak ennyire népszerűvé éppen ezek a kerámiatípusok, és ami a legfontosabb, megtanítjuk, hogyan különböztethető meg a fajansz a porcelántól.

Kezdjük a porcelánnal. A porcelán finomkerámiai anyag. Nagyfokú vízzáróság, vegyi anyagokkal és magas hőmérséklettel szembeni ellenállás jellemzi. Emellett villamos szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, és ellenáll a mechanikai hatásoknak.

A porcelán előállításához rendszerint kaolint, kvarcot, földpátot és más agyagos összetevőket használnak. Csont hamuját nem minden porcelánhoz, csak a csontporcelánhoz adják. A termékeket magas hőmérsékletű, gyakran körülbelül 1200–1450 °C közötti égetéssel állítják elő. Kemény, lágy és csontporcelánt különböztetnek meg. A kemény porcelán rendszerint tömörebb és erősebb a lágynál, ezért gyakran használják edényekhez, szanitertermékekhez, villamos szigetelőkhöz és műszaki alkatrészekhez. A lágy porcelánt inkább dísztárgyakhoz és finom edényekhez alkalmazzák.

A fajansz anyagteste gyakran fehér vagy világos, szerkezetében azonban eltér a porcelántól. Gyártásához hasonló ásványi összetevőket használnak, de a massza összetétele és az égetési mód más. Az égetési hőmérséklet rendszerint alacsonyabb a porcelánénál, gyakran legfeljebb 1280 °C, ezért az anyagtest kevésbé zsugorodik össze és porózusabb lesz.

A fajansz porózusabb, vízfelvétele pedig jóval nagyobb. Ezért vékony, vízhatlan mázréteggel vonják be, hogy a termék használat közben ne szívjon magába nedvességet és szagokat.

A fajansz és a porcelán fő különbségei

Néhány módszer, amely segít megkülönböztetni a fajanszt a porcelántól:

1. Hang alapján. A porcelán csengőbb. Finoman koppintsa meg a terméket. Ha tiszta, csengő hangot hall, porcelánról van szó; a mély, tompa hang fajansztermékre utal.
2. Fényáteresztés alapján. Tartsa a terméket a fény felé. Ha átvilágít, porcelán, ha nem, fajansz.
3. Szemrevételezéssel. Vizsgáljon meg egy mázatlan részt, például az alj támasztóperemét. A porcelán anyagteste rendszerint tömörebb, vékonyabb és egyenletesebb; a fajansz mázatlan részének szerkezete gyakrabban porózus és szemcsés. A teljesen fényes felület önmagában nem bizonyítja, hogy a termék fajanszból készült.
4. A porcelán rendszerint drágább a fajansznál, különösen jó minőségű edények és dísztárgyak esetében. Az ár azonban nemcsak az anyagtól, hanem a márkától, a kialakítástól, az égetés és a kidolgozás minőségétől is függ.
5. A fajansztermékek hővezető képessége általában kisebb a porcelántermékekénél, a forró csészével végzett háztartási próba azonban nem mindig megbízható: az eredmény a falvastagságtól, a fül alakjától és az ital hőmérsékletétől is függ.

Melyik termék jobb tehát: a porcelán vagy a fajansz? A porcelán rendszerint drágább, keményebb és tartósabb, vízfelvétele pedig kisebb. Nem állítható azonban, hogy mindig a porcelán a jobb: dísztárgyakhoz vagy olcsó edényekhez a jó minőségű fajansz is megfelelő választás lehet. Ha idővel repedések jelennek meg a fajanszedényen, jobb nem használni ételhez és italhoz, mert a repedések nehezebben tisztíthatók és szennyeződést gyűjthetnek.

Ha fontos a tartósság, a kis vízfelvétel és az egyszerűbb tisztítás, gyakrabban választanak porcelánt. Ha megfizethető megoldásra van szükség, fajansztermék választásakor fontos figyelni a gyártóra, a máz minőségére és a megjelenésre: a terméken nem lehetnek csorbulások, repedések vagy észrevehető bevonathibák.